- A rohadt életbe, Kristóf! - mondta tízpercen belül vagy ötödjére Dani, miközben jobban összehúzta magán a kabátot. - Csak az lett volna a dolgod, hogy tankolsz indulás előtt!
- Jól van na! Nem tehetek róla. - szabadkozott Kristóf automatikusan.
- Én megölöm. - suttogta mellettem Ákos is. Mindenki teljesen átfagyott, folyt az orrunk ezerrel, és dühösek voltunk. Lola és Dávid együtt szenvedtek, az előbbi azért panaszkodott, mert lemerült a telefonja, az utóbbi azért, mert lelapult a haja.
- Istenem, nem érzem semmim. - suttogtam lecsukott szemekkel. Dani odasétált mellém, és felajánlotta nekem a sálát, amit természetesen azonnal elfogadtam. - Köszönöm.
- Na jól van, srácok, nem poshadhatunk itt örökre. - szólalt fel Dani, mire egyetértettünk. - Telefonokat elő, nézzük meg, mikor van a legközelebbi város, falu, vagy akármi. - a kijelentésére mindannyian előkaptuk. Egyszerre kiáltottunk fel mindannyian. Alig egy kilométerre volt egy autóspihenő, ami mellett egy benzinkút állt.
- És hogy a rákba fogjuk elvonszolni oda a verdát? - nézett fel Dávid egyre idegesebben.
- Hát, öö.. Mi lenne, ha itt hagynánk, és visszajönnénk érte? Nincs kedvem mínusz tíz fokban egy kocsit tolni a jéghideg járta mellett. - szólaltam fel először.
- Briginek igaza van. Indulás. - Kristóf lezárta az autót, majd lassan elindultunk. Sorokba verődtünk, így indultunk neki. Elől Kristóf és Ákos, akik folyamatosan egymásnak magyaráztak, utánuk Lola és Dávid, akik egymás kezét fogva sétáltak, és látszólag boldogok voltak. Majd én és Dani. Mi csak szépen csendben mentünk, miközben mindketten a zöld tájat bámultuk. Idén még nem is esett a hó. Tavaly már November végén elkezdett szállingózni, idén azonban még csak ónos eső sem volt. A meteorulógusok szerint fehér karácsonyunk lesz, de persze ezzel csak hitegetni akarnak minket. Mindenki tudja, hogy ez lehetetlen.
- Idén sem lesz fehér karácsony. - mondtam Daninak halkan. Rám nézett, és elmosolyodott azzal a mosolyával, amit csak nekem szokott megmutatni.
- Dehogynem. - karolta át a vállam, és húzott magához.
- Mikor érünk már oda? - kérdezte pár perc múlva Lola nyafogva.
- Nem tudom. - vonta meg a vállát tanácstalanul Dávid.
- Ott vagyunk már? - kérdezte Lola.
- Nem. - válaszolt Kristóf még nyugodtan.
- Ott vagyunk már? - nézett rá Lola újra. Kristóf sóhajtott egyet, és válaszolt.
- Nem. - mondta egy fokkal idegesebben.
-Ott vagyunk már? - vigyorgott Lola újra Kristófra.
- Nem, és ha még egyszer megkérdezed!- ordított rá most már.
- Hé, nem beszélhetsz vele így! - kelt szerelmes védelmére Dávid. Ákos csak sóhajtott egyet, és lehajtotta a fejét.
- Pofa be, Dávid!
Innentől mindenki csendben folytatta a maradék utat. Azt hittem, összeesek, mikor végre megpillantottuk a benzinkutat. Mindegyikünk szívéről egyszerre esett le a kő, és betájoltuk, hogy nagyjából már csak száz méter, és végre felmelegedhetünk.
- Istenem. - motyogta Dávid, amikor már befordultunk a sarkon, és egyre közelebb voltunk.
- Végre. - sóhajtotta mellettem Dani is. Az arca teljesen kipirosodott, mogyoróbarna szemei fáradtan néztek vissza rám.
Mikor Kristóf kinyitotta az ajtót, és megcsapott minket a meleg, és a kávé illat, észrevettük, hogy még csak tíz óra fele jár az idő. A kúton dolgozó emberek furcsán néztek ránk, de nem is csodálom. Hat tizennyolc éves kölyök már reggel tíz órakor jégcsappá fagyva állnak ott...
- Elnézést, de hol van a legközelebbi autómentő? - állt oda Kristóf. A pultban álló nő elmondta, hogy ide még két óra az út. - És közelebb biztos, hogy nincs? - sajnos nem volt a válasz.
- Enikő, miért nem mondtad, hogy vendégek vannak? - jött ki egy férfi a mellékhelyiségből. - Egyébként mi is tudunk nektek segíteni. - mosolygott ránk a férfi. - Ha valaki velem jön, és megmutatja, akkor egy fél órán belül tovább is mehettek. - közösen egyből Kristófra néztünk, aki önként is vállalkozott. Ők ketten elmentek, mi meg leültünk egy asztalhoz. Ákos és Dani között ültem, mellettük Lola és Dávid. Ők ketten selfiztek párat Dávid telefonjával,és egyből tolták is fel valamelyik közösségire, majd megbeszélték, hogy hány likeot kaptak.
- Kérsz valamit inni? Meghívlak. - kérdezte tőlem mosolyogva Dani.
- Öhm, egy forrócsokit kérek. Köszi. - mosolyogtam vissza. Lola és Dávid váltottak egy nem túl diszkrét csókot, mire Ákos motyogott valami olyasmit, hogy el kell mennie mosdóba. Természetesen ez csak ürügy volt, de ráhagytam. Viszont miután már nem bírtam tovább nézni a nyalakodásukat, én is Ákos után siettem.
A WC-k előtt állt, fejét nekitámasztotta a csempének, és lehunyta a szemét.
- Hé, Ákos, minden oké? - kérdeztem tőle, mire idegesen hátrafordult.
- Nincs. Én miért nem vagyok neki elég jó? - nézett rám kék szemeivel, majd idegesen beletúrt szőke hajába.
- Ákos, ne csináld már ezt! - könyörögtem.
- Te ezt nem érted! Neked ott van Dani. - mondta ki.
- Oké, köztünk nincs Danival se..- kezdtem bele, de belevágott.
- A hülye is látja. - intett le.
- Oké, megértem, hogy dühös vagy, de ne rajtam vezesd le. - könnybe lábadt a szeme, kezeimet összefontam mellkasom előtt.
- Jó, bocs. Ötlet? - emelte rám tekintetét.
- Nem tudom. Lola nem érdeklődik irántad.. Esetleg ha megpróbálnád féltékennyé tenni? - ez volt életem egyik legrosszabb ötlete, az biztos.
- És mégis kivel? - röhögött fel erőltetetten.
- Hmm.. Mondjuk az első csinos lánnyal, aki szembe jön veled. - mosolyogtam rá.
- Oké, akkor gyere, nézzünk szét. - felállt, és maga után húzott.
Visszaültünk a helyünkre, majd Dani is visszatért két forrócsokival.
- Merre voltatok? - kérdezte, miközben átnyújtotta nekem a pohár meleg italt.
- Köszönöm. Csak ápoltam egy kicsit Ákos lelkét, igaz? -fordultam az említett ember felé, aki ekkor már sehol sem volt. Egy osztálybusz állhatott meg a parkolóban, ugyanis egy csapat lány, és fiú lepte el a kutat. Ákos már a lányoknak csapta a szelet, akik viháncolva fogadták.
- Mit mondtál neki? - ráncolta össze a homlokát Dani.
- Csak, hogy tegye féltékennyé Lolát. És el is érte amit akart. - Lola tátott szájjal bámulta, amint Ákos éppen a telefonszámát osztogatja. Szőke haja homlokába lógott, és még mindig csodálkozva fordult vissza.
- Jó ötlet volt. - suttogta Dani a fülembe, amitől hátamon kisebb fajta borzongás futott végig. Egy magas, barna hajú srác jött oda hozzánk, és szavait egyenesen Dávidhoz intézte.
- Sziasztok! Figyelj már, van egy barátom, beszélni akar veled. - mély hangja volt, és magabiztosság sugárzott belőle. Miközben Dávid válaszolt, rám nézett. Kacsintott egyet, mire természetesen elpirultam. Lola felkacagott, Dani pedig megköszörülte a torkát.
- Oké, megyek. - mondta Dávid, majd nyomott még egy puszit Lola arcára, és ott hagyott minket. De az új ismerősünk ott maradt velünk.
- Bence vagyok. - mutatkozott be. - És te? - kérdését egyenesen nekem szegezte.
- Brigi. - motyogtam a forrócsokimat iszogatva.
- Én meg Dani, ő meg Lola, szóval mindenki ismer mindenkit, viszlát. - mondta Dani nem túl udvariasan. Lola felröhögött, én meg értetlenül néztem rá. Szegény Bence inkább visszament oda, ahonnan jött.
- Most ezt muszáj volt? - néztem mérgesen Danira.
- Most mér'? Látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan, ugye, Lola? - nézett a barátnőmre, aki még mindig fuldokolva bólintott-
- De akkor is. - vágtam be a durcit. - Végre valaki érdeklődik irántam, te meg elküldöd.
- Bocsi. - nézett mosolyogva a szemembe. Aztán elnézett a vállam felett, és kiült az arcára a döbbenet. Lola el volt foglalva a telefonjával, neki nem tűnt fel, de én is odanéztem. Ákos egy szőke hajú cicababával csókolózott szenvedélyesen. - Jézus.. - erre a kijelentésre már Lola is odakapta a fejét, és szájtátva nézett oda. Mikor visszafordult egy kis féltékenységet láttam a szemében.
- Oké, én inkább elmegyek mosdóba. - szólaltam meg végül.
Elmentem a WC-be, de amit akkor láttam...
Dávidra rá volt akaszkodva egy lány, és vadul falta az ajkait. Az oké, hogy Ákossal ezt teszik, ő szingli, de Dávidnak barátnője van, méghozzá Lola. Úgy tűnik, ő beleveszett abba, hogy a karjaiban egy barna hajú csinos lányt tartott, úgyhogy muszáj voltam visszarántani.
- Dávid, te mi a jó büdös francot csinálsz? - kerekedett el a szemem. Dávid azonnal arrébb lökte a lányt, aki felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- Ő a barátnőd? - kérdezte flegmán. Dávid lesápadt, köpni-nyelni nem tudott.
- Nem. Ő..ő Brigi. - motyogta lesütött szemmel.
- És aztán? Nem folytatjuk. - állt vissza elé.
- Húzz el, Bia, vagy Blanka, vagy akárhogy is hívnak! - förmedt rá szegény lányra. Gyorsan elhúzta a csíkot.
- Mi a franc volt ez? És mikor szándékozod elmondani Lolának? - fakadtam ki teljesen.
- Hát.. soha! Nem kell tudnia! Ő jobbat érdemel! - mondta szerintem saját magának.
- Akkor is szakítanod kell vele! Vagy elmondani, mekkora féreg vagy. Vagy te mondod el, vagy én. - tettem keresztbe a karom.
- Elmondom neki, csak ne te mondd meg! - könyörgött.
- Egy napot kapsz. - azzal otthagytam.
Visszatérve a többiekhez próbáltam őszintén mosolyogni, de mikor Dávid is visszajött, inkább felálltam,. és kimentem a friss levegőre. Pár percet voltam ott, mikor nyílt mögöttem az ajtó, és valaki megkocogtatta a vállam.
- Hé, minden oké? - egyből felismertem Dani hangját, és sóhajtva hátrafordultam.
- Nincs. - hajtottam a fejem a mellkasára. - Dávid megcsalta Lolát, pont a szemem előtt. - mondtam nagy-nagyon halkan.
- Mi? - hallottam egy női hangot is, majd átnézve Dani válla felett megpillantottam Lolát, mögötte pedig Dávidot.
- Én megölöm. - suttogta mellettem Ákos is. Mindenki teljesen átfagyott, folyt az orrunk ezerrel, és dühösek voltunk. Lola és Dávid együtt szenvedtek, az előbbi azért panaszkodott, mert lemerült a telefonja, az utóbbi azért, mert lelapult a haja.
- Istenem, nem érzem semmim. - suttogtam lecsukott szemekkel. Dani odasétált mellém, és felajánlotta nekem a sálát, amit természetesen azonnal elfogadtam. - Köszönöm.
- Na jól van, srácok, nem poshadhatunk itt örökre. - szólalt fel Dani, mire egyetértettünk. - Telefonokat elő, nézzük meg, mikor van a legközelebbi város, falu, vagy akármi. - a kijelentésére mindannyian előkaptuk. Egyszerre kiáltottunk fel mindannyian. Alig egy kilométerre volt egy autóspihenő, ami mellett egy benzinkút állt.
- És hogy a rákba fogjuk elvonszolni oda a verdát? - nézett fel Dávid egyre idegesebben.
- Hát, öö.. Mi lenne, ha itt hagynánk, és visszajönnénk érte? Nincs kedvem mínusz tíz fokban egy kocsit tolni a jéghideg járta mellett. - szólaltam fel először.
- Briginek igaza van. Indulás. - Kristóf lezárta az autót, majd lassan elindultunk. Sorokba verődtünk, így indultunk neki. Elől Kristóf és Ákos, akik folyamatosan egymásnak magyaráztak, utánuk Lola és Dávid, akik egymás kezét fogva sétáltak, és látszólag boldogok voltak. Majd én és Dani. Mi csak szépen csendben mentünk, miközben mindketten a zöld tájat bámultuk. Idén még nem is esett a hó. Tavaly már November végén elkezdett szállingózni, idén azonban még csak ónos eső sem volt. A meteorulógusok szerint fehér karácsonyunk lesz, de persze ezzel csak hitegetni akarnak minket. Mindenki tudja, hogy ez lehetetlen.
- Idén sem lesz fehér karácsony. - mondtam Daninak halkan. Rám nézett, és elmosolyodott azzal a mosolyával, amit csak nekem szokott megmutatni.
- Dehogynem. - karolta át a vállam, és húzott magához.
- Mikor érünk már oda? - kérdezte pár perc múlva Lola nyafogva.
- Nem tudom. - vonta meg a vállát tanácstalanul Dávid.
- Ott vagyunk már? - kérdezte Lola.
- Nem. - válaszolt Kristóf még nyugodtan.
- Ott vagyunk már? - nézett rá Lola újra. Kristóf sóhajtott egyet, és válaszolt.
- Nem. - mondta egy fokkal idegesebben.
-Ott vagyunk már? - vigyorgott Lola újra Kristófra.
- Nem, és ha még egyszer megkérdezed!- ordított rá most már.
- Hé, nem beszélhetsz vele így! - kelt szerelmes védelmére Dávid. Ákos csak sóhajtott egyet, és lehajtotta a fejét.
- Pofa be, Dávid!
Innentől mindenki csendben folytatta a maradék utat. Azt hittem, összeesek, mikor végre megpillantottuk a benzinkutat. Mindegyikünk szívéről egyszerre esett le a kő, és betájoltuk, hogy nagyjából már csak száz méter, és végre felmelegedhetünk.
- Istenem. - motyogta Dávid, amikor már befordultunk a sarkon, és egyre közelebb voltunk.
- Végre. - sóhajtotta mellettem Dani is. Az arca teljesen kipirosodott, mogyoróbarna szemei fáradtan néztek vissza rám.
Mikor Kristóf kinyitotta az ajtót, és megcsapott minket a meleg, és a kávé illat, észrevettük, hogy még csak tíz óra fele jár az idő. A kúton dolgozó emberek furcsán néztek ránk, de nem is csodálom. Hat tizennyolc éves kölyök már reggel tíz órakor jégcsappá fagyva állnak ott...
- Elnézést, de hol van a legközelebbi autómentő? - állt oda Kristóf. A pultban álló nő elmondta, hogy ide még két óra az út. - És közelebb biztos, hogy nincs? - sajnos nem volt a válasz.
- Enikő, miért nem mondtad, hogy vendégek vannak? - jött ki egy férfi a mellékhelyiségből. - Egyébként mi is tudunk nektek segíteni. - mosolygott ránk a férfi. - Ha valaki velem jön, és megmutatja, akkor egy fél órán belül tovább is mehettek. - közösen egyből Kristófra néztünk, aki önként is vállalkozott. Ők ketten elmentek, mi meg leültünk egy asztalhoz. Ákos és Dani között ültem, mellettük Lola és Dávid. Ők ketten selfiztek párat Dávid telefonjával,és egyből tolták is fel valamelyik közösségire, majd megbeszélték, hogy hány likeot kaptak.
- Kérsz valamit inni? Meghívlak. - kérdezte tőlem mosolyogva Dani.
- Öhm, egy forrócsokit kérek. Köszi. - mosolyogtam vissza. Lola és Dávid váltottak egy nem túl diszkrét csókot, mire Ákos motyogott valami olyasmit, hogy el kell mennie mosdóba. Természetesen ez csak ürügy volt, de ráhagytam. Viszont miután már nem bírtam tovább nézni a nyalakodásukat, én is Ákos után siettem.
A WC-k előtt állt, fejét nekitámasztotta a csempének, és lehunyta a szemét.
- Hé, Ákos, minden oké? - kérdeztem tőle, mire idegesen hátrafordult.
- Nincs. Én miért nem vagyok neki elég jó? - nézett rám kék szemeivel, majd idegesen beletúrt szőke hajába.
- Ákos, ne csináld már ezt! - könyörögtem.
- Te ezt nem érted! Neked ott van Dani. - mondta ki.
- Oké, köztünk nincs Danival se..- kezdtem bele, de belevágott.
- A hülye is látja. - intett le.
- Oké, megértem, hogy dühös vagy, de ne rajtam vezesd le. - könnybe lábadt a szeme, kezeimet összefontam mellkasom előtt.
- Jó, bocs. Ötlet? - emelte rám tekintetét.
- Nem tudom. Lola nem érdeklődik irántad.. Esetleg ha megpróbálnád féltékennyé tenni? - ez volt életem egyik legrosszabb ötlete, az biztos.
- És mégis kivel? - röhögött fel erőltetetten.
- Hmm.. Mondjuk az első csinos lánnyal, aki szembe jön veled. - mosolyogtam rá.
- Oké, akkor gyere, nézzünk szét. - felállt, és maga után húzott.
Visszaültünk a helyünkre, majd Dani is visszatért két forrócsokival.
- Merre voltatok? - kérdezte, miközben átnyújtotta nekem a pohár meleg italt.
- Köszönöm. Csak ápoltam egy kicsit Ákos lelkét, igaz? -fordultam az említett ember felé, aki ekkor már sehol sem volt. Egy osztálybusz állhatott meg a parkolóban, ugyanis egy csapat lány, és fiú lepte el a kutat. Ákos már a lányoknak csapta a szelet, akik viháncolva fogadták.
- Mit mondtál neki? - ráncolta össze a homlokát Dani.
- Csak, hogy tegye féltékennyé Lolát. És el is érte amit akart. - Lola tátott szájjal bámulta, amint Ákos éppen a telefonszámát osztogatja. Szőke haja homlokába lógott, és még mindig csodálkozva fordult vissza.
- Jó ötlet volt. - suttogta Dani a fülembe, amitől hátamon kisebb fajta borzongás futott végig. Egy magas, barna hajú srác jött oda hozzánk, és szavait egyenesen Dávidhoz intézte.
- Sziasztok! Figyelj már, van egy barátom, beszélni akar veled. - mély hangja volt, és magabiztosság sugárzott belőle. Miközben Dávid válaszolt, rám nézett. Kacsintott egyet, mire természetesen elpirultam. Lola felkacagott, Dani pedig megköszörülte a torkát.
- Oké, megyek. - mondta Dávid, majd nyomott még egy puszit Lola arcára, és ott hagyott minket. De az új ismerősünk ott maradt velünk.
- Bence vagyok. - mutatkozott be. - És te? - kérdését egyenesen nekem szegezte.
- Brigi. - motyogtam a forrócsokimat iszogatva.
- Én meg Dani, ő meg Lola, szóval mindenki ismer mindenkit, viszlát. - mondta Dani nem túl udvariasan. Lola felröhögött, én meg értetlenül néztem rá. Szegény Bence inkább visszament oda, ahonnan jött.
- Most ezt muszáj volt? - néztem mérgesen Danira.
- Most mér'? Látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan, ugye, Lola? - nézett a barátnőmre, aki még mindig fuldokolva bólintott-
- De akkor is. - vágtam be a durcit. - Végre valaki érdeklődik irántam, te meg elküldöd.
- Bocsi. - nézett mosolyogva a szemembe. Aztán elnézett a vállam felett, és kiült az arcára a döbbenet. Lola el volt foglalva a telefonjával, neki nem tűnt fel, de én is odanéztem. Ákos egy szőke hajú cicababával csókolózott szenvedélyesen. - Jézus.. - erre a kijelentésre már Lola is odakapta a fejét, és szájtátva nézett oda. Mikor visszafordult egy kis féltékenységet láttam a szemében.
- Oké, én inkább elmegyek mosdóba. - szólaltam meg végül.
Elmentem a WC-be, de amit akkor láttam...
Dávidra rá volt akaszkodva egy lány, és vadul falta az ajkait. Az oké, hogy Ákossal ezt teszik, ő szingli, de Dávidnak barátnője van, méghozzá Lola. Úgy tűnik, ő beleveszett abba, hogy a karjaiban egy barna hajú csinos lányt tartott, úgyhogy muszáj voltam visszarántani.
- Dávid, te mi a jó büdös francot csinálsz? - kerekedett el a szemem. Dávid azonnal arrébb lökte a lányt, aki felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- Ő a barátnőd? - kérdezte flegmán. Dávid lesápadt, köpni-nyelni nem tudott.
- Nem. Ő..ő Brigi. - motyogta lesütött szemmel.
- És aztán? Nem folytatjuk. - állt vissza elé.
- Húzz el, Bia, vagy Blanka, vagy akárhogy is hívnak! - förmedt rá szegény lányra. Gyorsan elhúzta a csíkot.
- Mi a franc volt ez? És mikor szándékozod elmondani Lolának? - fakadtam ki teljesen.
- Hát.. soha! Nem kell tudnia! Ő jobbat érdemel! - mondta szerintem saját magának.
- Akkor is szakítanod kell vele! Vagy elmondani, mekkora féreg vagy. Vagy te mondod el, vagy én. - tettem keresztbe a karom.
- Elmondom neki, csak ne te mondd meg! - könyörgött.
- Egy napot kapsz. - azzal otthagytam.
Visszatérve a többiekhez próbáltam őszintén mosolyogni, de mikor Dávid is visszajött, inkább felálltam,. és kimentem a friss levegőre. Pár percet voltam ott, mikor nyílt mögöttem az ajtó, és valaki megkocogtatta a vállam.
- Hé, minden oké? - egyből felismertem Dani hangját, és sóhajtva hátrafordultam.
- Nincs. - hajtottam a fejem a mellkasára. - Dávid megcsalta Lolát, pont a szemem előtt. - mondtam nagy-nagyon halkan.
- Mi? - hallottam egy női hangot is, majd átnézve Dani válla felett megpillantottam Lolát, mögötte pedig Dávidot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése